Olvasd el ezt is:
Hamarosan végre megváltoztathatjuk a nevünket a PSN rendszerébenA Like a Dragon: Ishin! igazából nem egy új játék. A Yakuza történelmi oldalhajtása ugyanis még 2014-ben jelent meg Japánban, hogy aztán hosszú évekre a szigetország határain belül rekedjen. Talán nem szabadul onnan soha, ha a főcsapásvonalnak számító Yakuza-széria nem lett volna olyannyira népszerű a tengeren innen. Szegény szamurájunknak így is közel tíz évet kellett várnia vízumára, de végre csak megérkezett a játék, hogy az eredeti sorozat hangulatával és kellékeivel felvértezve ugyan, ám ezúttal a császárság Edo periódusába kísérjen minket. Kukába az átkos autókkal és automata fegyverekkel, jöhetnek a pisztolyok és a kardok, a gőgös hadurak és a büszke szamurájok! Megjegyeznénk azonban, hogy szó sincs a játék újraalkotásáról, pusztán csak a mélyebb ránco*kat varták fel csöppet a készítők, így aligha a grafika, mint inkább a tartalom lesz az, ami megragadni igyekszik a rajongókat. De hogy mindez elég lesz-e 2023-ban, azt együtt kell kiderítenünk!
Szomorú szamuráj
Elbúcsúzhatunk Kyoto aszfaltozott utcalabirintusától és ragyogó neonreklámjaitól, ugyanis a történet egy huszáros vágással 1860-ba repít minket vissza, a Japán történelem egy átkos időszakába. A Nyugat befolyása már belengi a császárságot, egyre-másra bukkannak fel a lőfegyverek, lassan margószélre szorítva a hagyományosabb pengéket. A változás utoléri a társadalmat is, hiszen az egyenlőtlenségek fölött érzett elégedetlenség idővel haraggá dagad, egy polgárháború szélére sodorva egész Japánt. Ebben az érzelmileg túlfűtött, bizonytalan érában bújunk majd egy alacsony rangú szamuráj, Ryoma Sakamoto bőrébe, aki – csakúgy, mint történelmi ellenpárja – a kor reformjáról álmodozik. Az ő históriáját követjük majd végig, ám, ahogy az egy játéktól elvárható, ezúttal sokkal kalandosabb módon.
Még több erről...Egy elemző szerint pár éven belül teljesen eltűnnek a dobozos játékok
A színpadképet öregbíti a tény, hogy a történelmi szereplők bőrébe a Yakuza-játékok ismertebb arcai bújtak, ami, habár rendkívül hangulatos megoldás, azért okozhat bennünk némi identitáskavarodást. Az örökkön komor ex-jakuza, Kazuma Kyriu játssza például a főszereplő Sakamoto figuráját, aki, miután megvádolják fogadott apja meggyilkolásával, kénytelen egy új alteregót, Hajime Saito karakterét magára venni. Mit ne mondjunk, egy ponton nem volt egyszerű észben tartani, hogy ki kicsoda is valójában. Mindezek mellett is elmondható azonban, hogy az Ishin árulást és becsületet ízlelgető sztorija átkozottul hangulatos, amit csak öregbítenek annak mozis-szamurájos áthallásai: a hajnali ködben megvívott párbajok, a vérpermettel bőven feláztatott leszámolások, vagy a hősies "egy a sokak ellen" felállások. A történet vége felé szokás szerint fokozódnak a tétek és ezt csak javítja a fergetegesen jól sikerült lokalizáció – még ha ezúttal az angol szinkront nélkülöznünk is kell.
Poros utcák, vidám elfoglaltságok
Érthető módon színterünk, a XIX. századbeli Kyoto, jóval ingerszegényebb és kisebb is, mint jövőbeli ellenpárja, de legalább szerény mérete okán majd’ minden lépéssel valami tennivalóba botlunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas lenne a város. A kofák zajától zsongó piactér, az erdőszéli nyomornegyed vagy éppen a lampionfényben úszó éjszakai városkép kifejezetten megragadó, még ha ezúttal sokkal többször is fogunk riksán utazni, csak hogy elkerüljük az unalmas, nyomott és üres mellékutcákat.
Amikor éppen nem valamely főküldetést kergetjük vagy átvezető videókat nézünk (amiből a műfajhoz illő módon meglehetősen sok van), akkor helyi huligánokkal pofozkodunk, esetleg valamilyen melléktevékenységgel ütjük el az időt, amiből akad bőséggel. Játszhatunk szerencsejátékot a helyi játékbarlangban, fogadhatunk csirkefutamon, megvillanthatjuk művészi vénánkat színpadon énekelve, vagy éppen „rophatunk” tradicionális japán táncot. Ha akarunk, vághatunk fát ritmusra, esetleg horgászhatunk a közeli tavacskában és ez csak néhány a számtalan elfoglaltságból
Ott vannak továbbá az altevékenységek, vagy mellékküldetések, ha úgy tetszik. Ezek között akad jónéhány meglehetősen egyértelmű feladat, mint amilyen a kotnyeleskedő haramia lepofozása, egy helyi nyomozás, vagy egy öreg néni kísérgetése a városon keresztül otthonáig, de lesz néhány olyan feladat is, ami igazi meglepetést okoz majd. Ezek egyike a simának induló, megbízásos parfümvásár, ahol aztán a kereskedő – meglátva férfias bájunkat – végig kerget minket a fél városon.
Akadnak ennél komolyabb elfoglaltságok is, mint például a játékba rejtett gazdaszimuláció, ahol egy helyi gazdaság minden ügyes-bajos dolgát a nyakunkba vehetjük, ha arra támadna kedvünk. Itt aztán a veteményezéstől a kitermelésig minden feladat ránk hárul, egészen odáig, hogy még a madárijesztőket is mi pakoljuk le, nehogy a torkos szárnyasok lelegeljék a termést. Ha vannak eladásra szánt javaink, úgy megrendelésből származó ételkvótákat is teljesíthetünk, ami egy sütős-főzős minijátékban teljesedik ki. Persze akik nem szeretnek ilyesmivel foglalkozni, bátran el is feledhetik az egészet, hiszen az egész farmkezelés csak egy szórakoztató melléktevékenység.
Akik a kapa helyett a kemény acéllal megvívott hírnevet preferálják, azok a Shinsengumi helyőrség megbízásait is teljesíthetik (van belőlük vagy negyven) ritka, fegyverjavításra szolgáló nyersanyagok reményében. Itt csapdákkal telerakott barlangokon küzdjük keresztül magunkat, hogy utunk végén egy nagyobb ellenféllel mérkőzzünk meg, közben egyre katona kártyáinkat fejlesztve (erről majd később), ami igen jól jöhet a főküldetések során.
Minden, amit melléktevékenységek vagy elfoglaltságok jogcímén teszünk, a karakterünk fejlődését szolgálja. Pénzt, javakat és persze erénypontokat (virtue) kapunk értük, amiket aztán szamurájunk fejlődésére fordíthatunk. Legyen az bár állóképességünk növelése vagy farmunk javítgatása, ez lesz az az általános valuta, amiért érdemes letérnünk a főcsapásirányról egy-egy rövidebb kitérő erejéig.
A halál négy útja
Nyilván az öreg Kyoto nem csak melléktevékenységekkel, de ellenfelekkel is jócskán megáld minket, így gyakran fogunk Ryoma megbízható kardjához és végtelen lőszerű pisztolyához nyúlni. Hősünk négy harci stílusban, azaz négyféle módon tud küzdeni, melyek között egyetlen gombnyomással váltogathatunk akár harc közben is. Küzdhetünk csak karddal Kardforgató stílusban, vagy csak pisztollyal Lövészként, de kombinálhatjuk a hideg acélt lőfegyverrel Vad Táncosként, és esetleg, ha nem akaródzik gyilkolni, akár ököllel is nekieshetünk az ellenfélnek, ahogy az egy Bunyóshoz illik.
Én személy szerint az ökölharcot túl gyengének, a pisztollyal való küzdelmet pedig túlzottan kiegyensúlyozatlannak tartottam, ahol vagy túl könnyedén takarítottam ki egy folyosónyi kardos ellenfelet, vagy egyre meghaltam a pontatlan automatikus célzás miatt. Ezek helyett a sebzésben talán picit gyengébb, de fürge kard-pisztoly kombinációt élveztem a legjobban, hiszen lendületesen pörögve-forogva könnyedén uralhattam a csatamezőt, ugyanakkor keményebb főellenfelekhez illő volt valami erősebb stílusra – mint amilyen a Kardforgató stílus – váltani.
Azonban bármelyik technikát is használjuk, minden „művészet” saját talentumtáblával bír, amit kedvünkre és persze pontjaink függvényében fejleszthetünk. Meglehetősen addiktív folyamat ez, főleg, hogy a fejlesztéshez különböző matériák gyűjtése is kötelező. De mindez mit sem számít, ha a játék megad minden lehetőséget arra, hogy álmaink harcmesterét faragjuk szamurájunkból, gyakorlatilag a hitelesség pereméig merészkedve (persze a hitelesség soha nem volt a Yakuza-játékok vezényszava). Ránk is fér a fejlődés, ugyanis ellenségeink, különösen a főellenfelek, meglehetősen kemények a játék vége felé, nekünk pedig kapkodó suhogtatás helyett figyelmes harcosként kell őket körbe táncolnunk.
Like a Dragon: Ishin! Combat Demo ingyenes letöltése:
Ezen hivatottak segíteni az opcionálisan használható, a Shinsengumi helyőrségnél betöltött pozíciónkból származó Katona-kártyák (Trooper Card), melyek egy szakasznyi jól képzett harcost hivatottak reprezentálni. Ezek a kártyák, azon túl, hogy passzív képességbónuszokat biztosítanak hősünknek, még szupermozdulatokat is megnyitnak számára, az időmegállítástól a mindenkit felkapó fergetegig, a tűzlabdától a tömegeket mozdulatlanná bájoló, cuki kutyusig. Ezeket aztán a helyőrség küldetéseiben fejleszthetjük (lásd feljebb), hogy minél hatékonyabbak legyenek, de akiknek mindez túl sok lenne, azok nyugodtan ignorálhatják a mechanikát, hiszen a játék a kártyák nélkül is teljesíthető.
Az idő vasfoga
Mint említettük, a játék a 2014-es eredeti japán Ryu ga Gotoku: Ishin remastere, ennek megfelelően pedig sajnos évekkel kullog a ma elvárható grafikai színvonal mögött. Nyilván a textúrák és a fények sokat javultak az elmúlt kilenc évben, így közelítve meg a modernebb felvonások szintjét, de a merev karakteranimációk, a lomha töltésidők és az alapvetően ósdinak tűnő vizuális világ okán nem biztos, hogy a rajongókon túl sokaknál betalál majd a játék. Cserébe a Katona-kártyák, melyek egykoron a Shinsengumi mellékküldetésekben voltak csak használhatóak, ezúttal bárhol munkára foghatók, ami nagyon sokat ad a játék hangulatához.
Mint azt már korábban említettük, a lokalizáció kiválóra sikerült, ugyanakkor a kiadó nem bízott annyira a remaster üzleti sikerében, hogy angol szinkronszínészekre is áldozzon, így a játék végig japán nyelven, de angol feliratokkal élvezhető. Sajnos még japán hangszínészekre sem maradt mindenhol energia, így megannyi mellékküldetést csak olvasni tudunk, ami meglehetősen elavult megoldásnak tűnhet 2023-ban.
A Like a Dragon: Ishin! 2023. február 21-én jelent meg PlayStation 4 és 5, Xbox One és Series S/X konzolokra, illetve számítógépekre, mi a Sony gépén teszteltük a játékot. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játékkalendáriumunkhoz!
Olvasd el ezt is:
Az Xbox Elite kontrolleréhez hasonló érkezik a PS4-hez isA Like a Dragon: Ishin! történelmi ihletése mellett is elegáns könnyedséggel illeszkedik be a magas színvonalú Yakuza-sorozatba, főleg kiváló története, izgalmas harcrendszere és világának őrült tennivalói okán. Ugyanakkor nehéz lenne túllépni a tényen, miszerint az idő lassan eljárt a cím felett, így sem világépítésben, sem küldetésstruktúrában nem versenyezhet a széria újabb részeivel (mint amilyen mondjuk a Judgement), kopottas, alig javított külleméről már nem is szólva. Mindezek mellett azonban kifejezetten szórakoztató a történet, és jó érzés volt rövidke és kissé romantikus bepillantást kapni Japán történelmének zűrzavaros időszakába. Bárhogy is nézzük, a Like a Dragon: Ishin! a Yakuza-széria egy igen élvezetes oldalága, habár ismerete aligha lesz esszenciális a sorozat rajongói számára.
